"Jézus tanítványait először a kis-ázsiai Anthiokhiában nevezték “khrisztianoszoknak”, vagyis keresztényeknek. Az elnevezés a tanítványok és az Isten jobbján helyet foglaló Mesterük közötti szoros, személyes viszonyt jelezte, és nem a keresztre vagy a megkeresztelkedésre utalt. A khrisztianosz elnevezés nemcsak Krisztus követésére mint magatartásra vonatkozott, hanem tartalmilag azokat a hívőket különböztette meg, akik a Krisztussal (a Felkenttel, a Messiással) közösségben álltak és közösségben éltek, és e szellemi kapcsolaton belül egyre nagyobb mértékben részesedtek Krisztus természetéből és tulajdonságaiból. A Krisztushoz való tartozást a korai egyház időszakában szellemi, lelki, erkölcsi jegyek és a hit megvallása nyilvánította ki. Ismeretlen volt akkoriban a névleges, rituális, illetve a pszeudokereszténység. Ezek jóval később, pontosan a Krisztus lényegétől való elidegenedés folyományaként jelentek meg a történelemben."

Hitjelenségek és a borzalom | Hetek Archívum